Bolhapiac, ahol régi telefonokat találtam, és eszembe jutottak a régi idők

Kiskoromban utáltam anyukámmal a piacra menni. Mindig megrémített a sok öregember, akik sokszor csúnyán néztek mindenkire és mindenről csak rossz véleménnyel voltak és mást sem tudtak csinálni, csak szitkozódni. Vagy éppen az ellenkezőjét csinálták, és minden kisgyereket, akit megláttak, becézgetni kezdték és kérdezősködni az anyukáktól, hogy „Hát ki ez a szépség? Jaj, nagyon szép kislánya van.”.

Sosem értettem az embereket, de kicsiként rengeteg kérdés volt bennem, amire választ vártam. Ma is vannak kérdéseim, de már nem érdekel. Nem foglalkozom az emberekkel, feleslegesen ezen meditálni, hogy ki és miért olyan, amilyen.

Most már viszont sokkal jobban szeretek piacra járni, akár egyedül is. Van valamilyen különleges atmoszférája az ilyen helyeknek. Ráadásul imádom, amikor az árusok mindenből kóstolót adnak, sőt, akár még alkudozni is lehet velük. Szerintem egy piac sokszor sokkal olcsóbb, mint egy szupermarket. És itt azért friss árut kapsz, én legalább is sosem jártam rosszul a piacon vásárolt ételekkel.

Egyszer ellátogattam egy bolhapiacra is itt a városban, és érdekes módon, ott is találtam magamnak egy-két érdekességet. Ahogy körbenéztem, sokan inkább csak nézelődni mennek az ilyen helyekre, ritka volt akkor, hogy olyan embert láttam volna, aki vett is a piacon valamit. Elmentem egy asztal mellett a piacon, ami tele volt régi telefonokkal és azon gondolkoztam, hogy régen mennyire nem volt semmi gondunk a telefonokkal. Jó sokáig, több évig lehetett egyet használni, anélkül, hogy bármi baja is lett volna. Sőt, hiszem, hogyha a régi Sonymat a földhöz vágtam volna, akkor se lett volna semmi baja.

De a korral haladtunk mi is, így már mindenki, még az idősebb emberek nagy része is valamilyen okostelefonnal a kezében rohangál a városban. Az ízlésem azóta sokat nem változott, és eléggé márka hű vagyok, most is egy Sony telefonom van. Igaz, ez már nem olyan, mint a régi. Ez is egy okostelefon, vékony és nagyon sok mindent tud. Tele van applikációkkal, zenével, imádom. Sajnos egy hónappal ezelőtt kis gondom akadt vele és tönkrement. Én nem tudtam megmondani, mi baja van, viszont eléggé szomorú voltam miatta.

Volt előtte egy másik Sony telefonom, azt viszont elhagytam, de emlékszem, egyszer annak is volt valami baja és bevittem egy szervizbe. Meg is csinálták, nagyon pöpecül működött, de aztán valahol elhagytam. Úgyhogy lecseréltem, akarom mondani, vettem egy újat, azt használom most is és ez az, ami egy hónappal ezelőtt tönkrement. Mivel azzal a szervizzel csak jó tapasztalatom volt, ezért ismét oda vittem be a telefonomat.

Felhívtam őket és mondtam, hogy jó lenne, ha minél hamarabb megnéznék, mert szükségem van a telefonomra, még a munkám miatt is, hiszen az ügyfeleket erről hívom. Másnap bementem, kicsit várnom kellett, mert rajtam kívül voltak páran, de nem vagyok az a türelmetlen típus, úgyhogy ez nem érdekelt. Ráadásul ez tükrözi azt, hogy ha ennyien járnak oda, akkor ők tényleg érhetnek ahhoz, amit csinálnak.

Amikor sorra kerültem, elmondtam, mi a problémám. Nem kapcsol be a telefonom, csak akkor, ha nagyon sokáig nyomom a gombot, de utána sem marad sokáig bekapcsolt állapotban, egyből kikapcsol, így pedig nem tudom használni. Kiderült, hogy Sony akkumulátor csere lesz , úgyhogy nem is húztuk sokáig az időt, megbeszéltünk mindent, ők pedig amilyen gyorsan csak tudták, megoldották a problémámat.

Azóta pedig ismét semmi gondom nincs a telefonommal, olyan, mintha teljesen új lenne. Remélem, ezt már nem fogom elhagyni, ha már ismét költöttem rá és megjavíttattam.