Festés és új konyhabútor a nyaralóba

A legtöbb ember számára a Balaton, és ezen belül is főként Siófok a nyarat, a strandolást és a bulikat juttatja eszébe, nekem azonban ez a város jelenti a mindennapjaimat.

A szüleim is itt élnek, én is ide születtem és habár néhány éven át éltem Budapesten még a húszas éveim közepén, hiányzott a szülővárosom és a Balaton közelsége.

A honvágy hazahúzott és habár egyedül költöztem el innen, nem egyedül jöttem vissza. Amíg Budapesten éltem, megismerkedtem egy nagyon helyen lánnyal, Vikivel, akivel jól alakultak köztünk a dolgok, ezért mikor szóba jött az, hogy visszaköltöznék, akkor természetesen vele is megvitattam ezt a nagy döntést.

Persze Magyarországon belül nincsenek igazán nagy távolságok, nem olyan ez, mintha az ember New Yorkból Los Angelesbe költözne, vagy ilyesmi, de attól még nem árt, ha egy pár az ilyen fontos dolgokat megbeszéli.

Amikor Viki közölte velem, hogy világ életében fontolgatta, hogy milyen jó lenne a Balaton mellett élni, de eddig még nem volt bátorsága hozzá, egyből éreztem, hogy ő lehet az igazi. Habár akkor még csak huszonnyolc voltam, ő pedig még nálam is fiatalabb, úgy gondoltam, hogy ezt a lányt nekem szánta a sors.

Ez volt a története annak, hogy hogyan telepedtünk le Siófokon.

Egyébként, csak azoknak mondom ezt, akiknek ez a város (ami egyébként a Balaton legklasszabb városa, higgyétek el!) csak a nyári bulikat szimbolizálja, hogy Siófok az év 365 napján egy nagyon kellemes hely, ahol még télen sem áll meg az élet.

Oké, nincsen tele fürdőruhás fiatalokkal és üvöltő zenével, de őszintén szólva a belváros nyáron is inkább egy vidéki nagyvárosra emlékeztet, mintsem egy strandtelepülésre.

Sokkal jobban szeretek itt lenni, mint Budapesten. A főváros számomra túl nagy volt, túl zajos és túl személytelen. Mondjuk a tömegközlekedést élveztem, mert ott aztán kétszáz métert sem kell gyalogolnia az embernek, mert legalább kétfajta busz és egy villamos-vonal közül válogathat arra a szakaszra.

Siófok családiasabb. Itt is megtalálhatóak a legnagyobb üzletláncok, van szórakozási lehetőség és tömegközlekedés is, csak cserében nagyobb a nyugalom és kevesebb a szmog. Amikor jó idő van, néha csak felpattanok a biciklimre és eltekerek A-ból B-be és néha még télen is lemegyek a partra és csak nézem a vizet. Még nem jöttem rá, hogy miért van ez, de a Balaton látványa megnyugtat.

Úgy érzem, hogy most az járhat a fejetekben, hogy mégis hová jár nyaralni egy olyan férfi, aki nyaranta az ország legjobb nyaralóhelyén lakik?

Ha hisztitek, ha nem, a családomnak van két nyaralója is a Balaton partján. Az egyik itt, Siófokon, a másik pedig Szigligeten. Mindkettő megvan már ezer éve, azonban mindkettő más funkciót tölt be az életünkben.

A siófoki csupán egy befektetés, hiszen annyira mi sem vagyunk elvetemült Balaton és Siófok rajongók, hogy a belvárosból kiautózzunk az üdülőterületre és ez legyen nekünk a nyaralás. Nem. Ezt a nyaralót egész nyárra ki szoktuk adni családoknak, vagy fiataloknak, attól függően, hogy ki szeretné kibérelni. Szerencsére elég népszerűnek számít, mert elég jó helyen van, nincs messze sem a vonatállomástól, sem a parttól. Ráadásul, hogy még jobban vonzzuk a bérlőket, minden télen és tavasszal alakítgatjuk egy kicsit és modernizáljuk, hogy minél jobban nézzen ki.

Ebben az évben például lecseréltük a teljes konyhabútort és az egyik hálószobát újratapétáztuk. Még szebb lett tőle a nyaraló, azt hiszem idén nyáron is végig teltház lesz.

Szigliget viszont… A családnak az az igazi nagybetűs Nyaraló. Még nagyapám mesélte, aki történészként végzett még a múlt század közepén, hogy nagyon vonzotta a szigligeti vár története, ezért amint lehetősége nyílt arra, hogy a településen egy telket vehessen, habozás nélkül megtette.

Külső szemlélőnek talán viccesen hangozhat, hogy valakik a Balaton egyik partján laknak, a másikon pedig nyaralnak, de higgyétek el, az északi és a déli part szinte ég és föld. A déli part a fiataloké, a bulié, a végtelen szórakozásé és a szerelemé… Az északi viszont egy sokkal nyugodtabb környezet, amit akkor tanul meg igazán értékelni az ember, amikor már megélt néhány évtizedet. A gyönyörű kilátás, a szelíd dombok és nem utolsó sorban a badacsonyi borok minden alkalommal elcsábítanak.

Nem költöznék el Siófokról, mert úgy gondolom, hogy ez a város a világ közepe, de… Amikor eljön a nyár, beülünk az autóba és elindulunk a hetes úton Szigliget felé, hogy kicsit elvonuljunk a világ elől… Na, azokat a pillanatokat nem cserélném el semmiért.